Arisztophanész

Lüszisztraté, avagy a nők városa


Nagyszínpad

Lüszisztraté
Péter Hilda
 
Mürrhiné
Györgyjakab Enikő
 
Sztratüllisz
Albert Júlia
 
Kleoniké
Vindis Andrea
 
Lampitó
Tompa Eszter
 
Iszménia
Skovrán Tünde
 
Krütillé
Laczó Júlia
 
Athéni nő
Kántor Melinda
 
Korinthoszi nő
Csutak Réka
 
Spártai nő
Kali Andrea
 
A korinthoszi nő lánya
Imre Éva
 
Fiatal spártai nők
Daróczi Noémi, Biró Krisztina
 
Tanácsos
Viola Gábor
 
Kinésziász
Váta Loránd
 
Drakész
Bács Miklós
 
Philurgosz
Salat Lehel
 
Phadriász
Sinkó Ferenc
 
Sztrünidórosz
Fogarasi Alpár
 
Spártai követ
Balla Szabolcs
 
Ápoló
Laczkó Vass Róbert
 
Szenátorok
Balla Szabolcs, Imecs Levente
 
Szerelmesek
Sinkó Ferenc, Tompa Eszter, Laczkó Vass Róbert, Vindis Andrea, Imecs Levente, Imre Éva
 
Bolond
Pethő Anikó

rendező
Dominique Serrand
 
dramaturg
Visky András, Nagy Noémi Krisztina
 
díszlettervező
Visky András
 
jelmeztervező
Dominique Serrand, Carmencita Brojboiu
 
rendezőasszisztens
Tom Dugdale
 
ügyelő
Mixtay Péter, Kerezsy Imola
 
zenei vezető
Incze G. Katalin

A bemutató dátuma: 2010. október 08.
A bemutató időpontja: 2010 október 8.
Részletek a sajtódossziéból

George Theodoridis adaptációját fordította: Nagy Imola
Egy darab amit sosem láttam még.
Nem is olvastam, csak életem kései szakaszában.
Az én korombeli katolikus gyerek az iskolában nem olvashatott egy ilyen vulgáris, minden erkölcsöt nélkülöző, szexualitástól burjánzó szöveget, csak keresztény
erkölcsűeket.
Most már bánom hogy nem olvastam korábban és kimaradt a sokkoló érzelem-hullám, a nyugtalanító tapasztalat.
Most, hogy végre felfedezem, egyaránt elképedek és megkönnyebülök. A rosszmájú és zsugori öregek kegyetlen ábrázolása, a férjes asszonyok cinizmusa, a fiatalok, akik céljaik elérése érdekében manipulálnak és hazudnak, aztán ez az őrült és cinikus ötlet, hogy egy szex-sztrájk véget vethet a háborúnak – Arisztophanész egy epés paródiát ajánl.
Ezért aztán sajnálom, hogy ilyen későn fedeztem fel a darabot, egy olyan életszakaszban, amikor a mű cinizmusa már csak enyhített a sajátomon. Most úgy érzem, mintha lerónám tartozásom a fiatalabb énem előtt, és az emlékezetemre bíznám jelen olvasat megteremtését. Mintha minden egy olyan életkorban történt volna, amikor a szívet még felzaklatják és elbolondítják az érthetetlen gondolatok.
Szeretem naivul azt gondolni, hogy talán egy szex-sztrájk tényleg véget vethet a háborúskodásnak.

(Dominique Serrand)