Caragiale nyomán szabadesésben

Leonida Gem Session


Stúdió
1 óra

Leonida
Hatházi András
 
Efimița
Bogdán Zsolt
 
Safta, Rusz Péter
Bács Miklós
 
Dulceață
Viola Gábor
 
Rahat
Farkas Loránd
 
Borkán
Balla Szabolcs
 
Șerbet
Laczkó Vass Róbert
 
Revoluția
Panek Kati

rendező
Tompa Gábor
 
díszlet- és jelmeztervező
Carmencita Brojboiu
 
dramaturg
Visky András
 
zene
Vasile Şirli
 
mozgás
Sinkó Ferenc
 
a rendező munkatársa
Albu István
 
ügyelő
Borsos Levente, Nagy Yvonne

A bemutató dátuma: 2012. szeptember 21.
Bemutató: 2012. szeptember 21.

Az előadás időtartama: 1 óra

Csak 14 éven felülieknek!

Fotó: Biró István

A díszletet az Altax SRL (Bukarest) készítette.
Fotók az előadás próbáiról

Részletek a sajtódossziéból

Tompa Gábor és Visky András színpadi változata Seprődi Kiss Attila fordításának felhasználásával

Úgy tűnik, hogy térségünkben a Ion Luca Caragiale műveiből ismerős politikai csatározások már nem érnek véget a Függetlenség-téri hagyományos összeölelkezéssel. Az ellenfelek egymás végső lejáratására és megsemmisítésére törekszenek, s a hatalom igézete úgy szédíti őket, mint hajdan azokat a római császárokat, akik szó szerint vették, hogy az Istenek leszármazottai s ehhez mérten követeltek és harácsoltak maguknak korlátlan hatalmat és előjogokat. Mostanság a politikai pártok számára már az sem számít erénynek, hogy saját programjukhoz hűek maradjanak, s kapásból teszik magukévá legádázabb ellenségeik jelszavát, ha ez az egyetlen üdvözítő út a hatalom megszerzéséhez. A törvények vagy az alkotmány olyan eszközökké és játékszerekké váltak kezükben, amelyeket percenként változtathatnak kényük-kedvük szerint, hiszen meggyőződésük, hogy fölöttük állnak.

23 évvel a 89-es fordulat után sűrűsödnek azok a kérdések, amelyekre mindeddig hiába vártunk választ, s amelyek nélkül, valószínű elpuskázzuk utolsó esélyünket is, hogy végre méltón hozzáláthassunk életterünk lakhatóvá tételéhez. Ha a közelmúlt eseményeinek s az abban szereplőknek teljes átvilágítása nem történik meg, akkor úgy tekinthetünk majd erre a „rendszerváltásra” , mint a Leonida naccsádbeli utcai ribillióra, ami csupán színjáték a hatalom előadásában annak bizonyítására, hogy soha nem lesz valódi forradalom.

Ki fél még ma is Ion Luca Caragialétól, a színházi prófétától, aki bizonyára sűrűn kapkodná fejét a mai események láttán, s újra Berlinbe váltana menetjegyet?

Tompa Gábor