Tűz, tűz, tűz. És akarat. Eszter kiszámíthatatlan. És közben tökéletesen megbízható. Nézem, ahogy pörög a mindennapokban, ahogy árad belőle az élet, és látom a színpadon, ahol mindez nagyító alá kerül, és felfokozódik. Bármit kinézek belőle. Bárhova el tud jutni, és amikor nézője vagyok, nincs is más választásom, minthogy vele tartsak. Követeli a figyelmet, és amikor megkapja, bőkezűen bánik vele, nagyvonalúan és nagy lélekkel fogadja. Mint a frissen bontott pezsgő, folyton zsizseg, és emlékeztet arra, hogy az élet célja mégiscsak az, hogy éljük, hogy kiteljesedjünk a játékban, a mindennapokban, hogy ha szeretünk, akkor szeressünk tiszta szívvel és mindenestől, ha játszunk, akkor azt teljes lényünkkel tegyük. Maradéktalanul belefeledkezve, de magunkról percig sem megfeledkezve. Ekkora szabadsággal csak az rendelkezik, akinek lénye mélyén bizonyosság uralkodik. Bármeddig elmehetek, mert nem veszítem el magam, sem a kapcsolatot másokkal. Mi ennek a forrása? Hogy lehet ilyen szabadon égni, és mégsem elfogyni?

Az évad utolsó Livingroom-ja május 17-én, előadás után, az emeleti előcsarnokban. 

Román Eszterrel beszélgetünk, zenélünk, főzünk, és vacsorázunk. 

Livingroom – leaving the room for the last time this season.