Tűz, tűz, tűz. És akarat. Eszter kiszámíthatatlan. És közben tökéletesen megbízható. Nézem, ahogy pörög a mindennapokban, ahogy árad belőle az élet, és látom a színpadon, ahol mindez nagyító alá kerül, és felfokozódik. Bármit kinézek belőle. Bárhova el tud jutni, és amikor nézője vagyok, nincs is más választásom, minthogy vele tartsak. Követeli a figyelmet, és amikor megkapja, bőkezűen bánik vele, nagyvonalúan és nagy lélekkel fogadja. Mint a frissen bontott pezsgő, folyton zsizseg, és emlékeztet arra, hogy az élet célja mégiscsak az, hogy éljük, hogy kiteljesedjünk a játékban, a mindennapokban, hogy ha szeretünk, akkor szeressünk tiszta szívvel és mindenestől, ha játszunk, akkor azt teljes lényünkkel tegyük. Maradéktalanul belefeledkezve, de magunkról percig sem megfeledkezve. Ekkora szabadsággal csak az rendelkezik, akinek lénye mélyén bizonyosság uralkodik. Bármeddig elmehetek, mert nem veszítem el magam, sem a kapcsolatot másokkal. Mi ennek a forrása? Hogy lehet ilyen szabadon égni, és mégsem elfogyni?

Az évad utolsó Livingroom-ja május 17-én, előadás után, az emeleti előcsarnokban. 

Román Eszterrel beszélgetünk, zenélünk, főzünk, és vacsorázunk. 

Livingroom – leaving the room for the last time this season. 

Bodolai Balázs

Amikor először láttalak fiúsan rövid, tüsi barna hajad volt. Tizenhat éves voltál tele energiával és lelkesedéssel. Mosolyogtál. Arra a széles mosolyra ma is emlékszem. Nem fakult meg azóta sem. Teljesen ismeretlenek voltunk egymás számára. Két idegen, akik összetalálkoztak egy forró augusztusi estén egy torockói ifjúsági táborban. Nem sokat beszéltünk, köszöntünk, felmértük a másik idegent, én meghívtalak a kultúrotthonba az esti koncertre…ha valaki akkor azt mondja, hogy ezzel a lánnyal az elkövetkezendő tíz-tizenkét évben összefonódik a szakmai és emberi sorsunk, nem hittem volna neki. És láss csodát. Osztálytársak lettünk és barátok,  aztán együtt mentünk Váradra, onnan aztán együtt jöttünk Kolozsvárra.

Tizenhat közös munkánk volt az egyetem óta, és a legtöbb esetben partnerek voltunk. Jó dolog a partnerednek lenni. Biztonságot ad, és ebben a bizonytalan szakmában egy jó partner a színpadon felbecsülhetetlen. Olyan, mint egy sziget. Akármekkora szörnyek és viharok vannak a nyílt tengeren, tudod, hogy van egy talpalatnyi föld, ahol biztonságban vagy.

Szóljon ez az este rólad. Mesélj nekünk magadról, színházról, amihez kedved szottyan. Hallgassuk meg a számodra kedves melódiákat egy számodra kedves hang tolmácsolásában, kóstoljuk meg Laczó Juli újabb gasztro-alkotását és örüljünk egymásnak.

Kiss Tamás

Meghívott: Román Eszter