Huszonévesen minden olyan szerepet eljátszott, amire azt mondanánk, hogy korai vagy később kellene. Vagy talán koraérett volt? Mindenesetre alig jött ki az egyetem padjaiból, rövidesen olyan szerepeket pakolt ki a nagyérdemű elé, amelyeket nem lehet egykettőre elfelejteni, mert maradandóan belevésik magukat a néző emlékezetébe. 

Így volt különleges tartású Desdemona az Othellóban, komisz és kisfiús Wang-vízárus lány Brecht klasszikusában, ami alig huszonöt évesen elhozta a legjobb női mellékszereplőnek járó UNITER jelölést. De volt tragikus életű Lady Macbeth, majd megismételhetetlenül törékeny Cordelia Shakespeare Learjében. Folytatom a sort a régi magyar szövegek mesteri kezelésével, így a Szép magyar komédia Júliája, vagy Vörösmarty Csongor és Tündéjében ki más, mint Tünde. De operettben a díva-státusz selyem kesztyűje is jól állt neki, mert Vereczki Szilviája előtt Edwin hercegként térdeltem a lábainál néhány évig. 

Majd hab a tortán az Yvonne, a burgundi hercegnő-furcsaság, aki elhozta neki az alakítási díjak áradatát a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján, vagy a Nemzetközi Gombrowicz Fesztiválon Lengyelországban.

2013-ban költözött Kolozsvárra, ahol mindig készül valamire, akkor is amikor nem játszik: Pilinszky-estet csinál, edzésre vagy éppen énekórákra jár. De akár casting-helyzetekben is a legnagyobb rendezők figyelnek fel rá, legyen az Andrei Șerban, Silviu Purcărete, Andrij Zholdak vagy éppen Urbán András. 

Átváltozó művész de úgy, hogy közben minden átváltozást átszűr az ő válogatós, igényes és érzékeny személyisége. Én mindig úgy fogalmazom ezt meg, hogy amit ő elmond, az tényleg el van mondva a szó legnemesebb és legkomolyabb értelmében. 

Hölgyeim és Uraim ... dobpergés ... az est nagyasszonya: Kicsid Gizella!

Váta Lóránd