DokTárlat 7.

A magyar dráma napja. Herczeg Ferenc: Színházavatás

2021. szeptember 21.

Online

A magyar dráma napját egy 215 éves kolozsvári dráma születésével ünnepeljük.

1906. szeptember 8-án Janovics Jenő a Herczeg Ferenc Színházavatás című drámai prológussal és A bujdosók című drámai költeménnyel nyitotta meg a Hunyadi-téri Országos Nemzeti Színházat.

A Temesváron is tanult, dolgozott neves író és színműíró, Herczeg Ferenc, erre a kiemelkedő alkalomra írta ezt a két drámai alkotást, amelyek közül most a Színházavatást szemlézzük.

A rövid színműben a főszerep a Rendezőé, akit 1906-ban maga Janovics Jenő alakított. Az új színház nagyszínpadára lépve a Rendezőt az a gondolat gyötri, hogy valamit a régi épületben felejtettek, valami lényegeset, ami nélkül meddő lesz az új szellemi otthon. A színpadon egy Munkás végzi az utolsó simításokat, a háttérben pedig egy új díszleten a Királyhágó erdős lejtője látható. Rövid szóváltás után a Rendező egyedül marad a színpadon, és innen kezdve összemosódik realitás és fantázia. Echós szekéren Kolozsvárra tartó vándorkomédiások jelennek meg.

Lendvay Márton így mutatkozik be a „bokorból” előlépő Rendezőnek: „Szegény aktorok vagyunk, és hírét vettük, hogy Erdély fővárosában új kőszínházat emelt a nemes haza…”

A Rendező így válaszol: „Kolozsvár a kor színvonalán álló, modern műintézetet kíván, és az urak… már megbocsássanak őszinteségemért  ̶  kissé elmaradt benyomást tesznek…

Egressy: Nem tudom mi légyen a modern műintézet, de egyet tudok: ha nekünk nem adnak ott helyet, akkor nem is lesz színház Kolozsváron.”

A társaságból Déryné, Fejér Rozália, Laborfalvi Róza, a még kislány Prielle Kornélia, Kótsi Patkó János, Pergő Celesztin, Lendvay Márton, Egressy Gábor, Jancsó Pál, Fáncsy Lajos és más jeles színészek alakja körvonalazódik, a Rendező felismeri őket és örömmel invitálja új színházába, rádöbbenve, hogy a régi színházból ezeknek a régi nagyoknak a szellemi örökségét kellett még áthozni az újba.

Kótsi Patkó János szervezkedni kezd, a nők pedig bejárják az új épület minden zugát és „virágesőként áldást hintenek szét”, hogy az új otthon a szépség varázskertje, az igazság csodakútja az anyanyelv kohója és a magyarság fellegvára legyen.

1906-ban tehát a magyar színjátszás legelső kimagasló alakjait jelenítette meg az ugyancsak kiváló színészekből álló Janovics társulat.

A színház Dokumentációs Tárában fellelhető az 1906-os előadás kézzel írott súgópéldánya.