Pantagruel sógornője
Rendező: Silviu Purcărete
A Rabelais-Év jegyében született nemzetközi produkció alkotói a Silviu Purcărete Társulata (Lyon), a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Szebeni Radu Stanca Színház és a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztivál.
Silviu Purcărete előadása nem írható le szokványos kritikusi módszerekkel, hiszen magát a diskurzust utasítja el – akár a rendező, aki nem szeret beszélni a képzelethez tartozókról, mert reduktívnak tartja. Az előadás egy különleges „gasztronómiai improvizáció”, melyben a témafelvetés egységekbe csoportosul, mindegyik egység jól körülhatárolt identitású és zseniális rendezői invenciókra építve mutatja be az étkezés okozta örömök ellenállhatatlanságát.
Mihaela MICHAILOV: Előétel egy fesztiválmenühöz
OBSERVATOR CULTURAL, 2003. június 17.
***
A rendező – Silviu Purcărete – csaknem teljes szöveghiánnyal állította színre az előadást, az egymásból következő jelenetek láncolata azonban jól érthető azok számára, akiknek sikerül ráhangolódniuk egy ilyenfajta produkcióra.
Jel értékű tárgyak, eszközök: hatalmas fazekak, rengeteg kanál és véges-végig evés, evés, evés és ivás. Mindenevés és mindenivás. És szép sorban az egymást való megevés gyönyörűsége. Ez dióhéjban a Rabelais-ihlette nagyprodukció, amelyet a rendező maga zenés-táncos montázsnak nevez, mindenképpen teljesen szabadon nyúlt az ellentmondásokkal, ám egyben vitalitással is telített Rabelais-műhöz.
FEJÉR Hanga: Évad végére pezsdül meg a kolozsvári színházi élet
ERDÉLYI NAPLÓ, 2003. június 10.
***
Egyfajta "parodia sacra" ez az előadás, a "húsvéti nevetés" tradíciója által szentesítve. Ha az alkotás néhány fontos mozzanatát összekötjük, akkor tulajdonképpen az úrvacsora megszületésének története bontakozik ki, a Rabelais-i mű stílusát alapul véve, a purcãretei képalkotással megfűszerezve. A leghétköznapibb és legegyszerűbb dolgok keverednek a kozmikus jelentésekkel. A magasztos lefokozásának, földiesítésének vagyunk tanúi, ugyanakkor az újjászületést is megéljük. Eltemet, de ugyanakkor elveti a magot. Az anyagi-testi aspektus nem határolódik el a kozmikustól. Az előadás olvasata szorosan összefügg a kezdést megelőző előcsarnokbeli látvánnyal, amelynek — bár az elején csupán kuriózumnak, figyelemfelkeltésnek tűnik — alapos megfigyelése kulcsot jelenthet a produkció megértéséhez. Helmut Stürmer díszlet- és jelmeztervező vallomása szerint, ami az előadást "környező" díszletet illeti — ez teljesen elrejtőzködött oda, ahol már senki sem látja.
KÖLLŐ Katalin: Testreszabott úrvacsora Purcãrete víziójában
SZABADSÁG, 2003. június 7.
***
A könyvkultúra szuggesztív egymásmellérendelése a szórakozás sokkal provokatívabb, élőbb, feltűnőbb világával, amely sokszor nyers, vásári számokkal és „jelenségekkel” telítődik, ahol a tömeg azért gyűl össze, hogy szórakozzék a rendkívüli fizikai teljesítményeken. Ebben az elbűvölő előadásban a csodálatos ügyességgel vagy fogyatékosságokkal és szenvedésekkel megáldott Test a népi szórakoztatás forrásává válik. A Test kegyetlen valóság – ha nem lenne a csalóka képzelet. A szórakozás étvágya egyenes arányban növekedik az evésvággyal. És Purcărete nem feledkezik meg a szórakozás szó egyetlen értelméről sem.
Ion CAZABAN: Fesztiváljellegű előadások
TEATRUL AZI, nr. 9-10/2003