 |
|
|
 | Téli temetés |
 | | Suttogások és sikolyok |
 | | Ördögök |
 | | Visszaszületés |
 | | Danton halála |
 | | Tiszta ház |
 | | Csillala mester |
 | | Még egyszer hátulról |
 | | III. Richárd |
 | | Három nővér |
 | Borisz Davidovics
síremléke |
 | | Peer Gynt |
 | | A vadásztársaság |
 | | INTERFERENCIÁK |
 | | Gianni Schicchi |
 | | Ványa bácsi |
 | | Jákobi és Lájdentál |
 | Egy Igenért vagy
egy Nemért |
| |
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
Emlékezni fogok mindnyájatokra
|
<< Vissza |
|
|
|
|
Az emlékezet, amely érzésekből és képekből tevődik össze, szinte mindig torzít – ez a kiindulópontja Ana Vallés rendezőnek az Emlékezni fogok mindnyájatokra című előadásban. Az előadás a színház, a tánc, az élő zene és az érzékek valóságos ünnepe. Olyan színházi produkció, amelyben a színészek nem csupán egyszerű előadók, de szükséges és pótolhatatlan részei a tartalomnak. Az Emlékezni fogok mindnyájatokra a színész személyiségét éppolyan szervesen építi magába, mint a kollektív emlékezetet, a populáris zenét, az Edward Hopper, Wim Wenders vagy Federico Fellini műveire való vizuális utalásokat, vagy Peter Handke, Shakespeare, Oliver Sacks szövegeit. A szuggesztív, nonverbális kommunikációra épülő előadás, az érzelmek színháza arra készteti a nézőt, hogy szereplőként vegyen részt benne. A néző maga kell megtalálja a fogódzókat, hiszen tekintetét senki sem irányítja.
|
|
|
| A baba | Cristina Arranz |
| A férfi, aki nincs ott | Julio Cortázar |
| A nagy tüllös nő | Carlota Ferrer |
| A csendes férfi | David Luque |
| A nő, aki szerelmes Marcellóba | Lola Manzano |
| A krízisben levő színész | Markos Marín |
| A nő rózsaszínben | María Miguel |
| A túlzásokra hajlamos férfi | Rafael Rojas |
| A férfi aki csak sárgarépát evett | Fernando Soto |
| |
| rendező | Ana Vallés |
| díszlet-, és fénytervező | Baltasar Patiño |
| jelmeztervező | Anna Vallés, Baltasar Patiño |
| rendezőasszisztens | Fefa Noia |
| ügyelő | Leonor Imbert |
|
|
|