Kimenni éjjel,
forró csillagok alá,
szólítva lenni.
*
Fedetlen arccal állni –
ahogy kiégnek
egyenként a fák.
*
Azt mondani: Te.
Mint barát a barátnak.
(Isten, Ábrahám)
*
Ami fent, lent is,
ami kívül, belül is –
lélek; fagyhalál.
*
Arc arcot, lélek
lelket: mint kő vagy
fém az életlen vasat.
*
Jégmadár röpte,
egy foltos kerti asztal –
túlélnek, ne félj.
*
Mint saját lelkét,
legszegényebb önmagát.
(Dávid, Jonatán)
*
Kőangyalok, keresztek –
közös halottak.
Még felmegy a fény.
*
Mindig a kezdet,
az „amikor még”.
Nézni, félelem nélkül.
*
Attila árok.
Egyed Péter köz.
Cs. Gyímesi Éva gát.
*
Elrepültél felettem.
Én nedves szalmán
feküdtem anyámmal.
*
Halld, Horatio,
te éppen olyan férfi...
Ne folytasd, Hamlet.
*
Visszaverődik a hang,
mert visszaverik.
Te tetted? Ne tedd.
*
Áttetsző Isten,
végszó, vasfüggöny –
ég, sivatag, vándorlás.
*
Lélek, égitest.
Hangok egymásra vésve.
(Szó, Mózes, Isten)
*
Egy magánhangzó.
Van egy mással is.
Halott apák bolyongnak.
*
A szélgépnél nincs
boldogabb angyal –
jöjjön a végső bukás.

a 65 éves Tompa Gábornak

Visky András