DokTárlat 1. Schranz-Kunovits Edit

2021. május 26.

Online

DokTárlat sorozatunkban a Kolozsvári Színház Dokumentációs Tárában fellelhető tárgyakon keresztül ‒ a majdnem 230 éves színházunk múltjából szemlézünk.

Schranz-Kunovits Edit (1922. október 30.– 1984. június 1.) a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik legjelentősebb díszlet- és jelmeztervezője Krajován született 1922. október 30-án. 1955-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben. Már az egyetemen elkezdett jelmezeket tervezni, és élete végéig ez maradt a legkedvesebb foglalkozása. 1966-1968-ig, majd 1974-től haláláig (1984. június 1-ig) a kolozsvári magyar színház díszlet- és jelmeztervezője volt. A színház dokumentációs tárában megtalálhatóak jelmezterveinek legszebb példányai. Rajzai egyenként is megkapóan gyönyörű műalkotások. Sajátos alkotói stílusa felismerhető minden ruhatervén, amelyek elkészítésekor a színmű jellegéhez igazodva, azt kihangsúlyozva, többnyire vegyes technikákat alkalmazott. Nemcsak a színre kerülő színmű kora és hangulata ‒ és nyilván a rendezői koncepció ‒ határozta meg az általa kiváló stílusérzékkel megtervezett kosztümöket, de a szereplő egyénisége, jelleme is. Ezen felül az egy-egy előadáshoz készített rajzai technikailag és látványban is egységesek: sokszor azonos kerettel, feljegyzésekkel, színvilággal teremtette meg az ugyanazon előadáshoz tartozó tervek egységességét.

A száznál több előadáshoz készült tervei közül kiemelkednek a történelmi korokat idézők. A rendezők (is) bíztak a kiváló stílusérzékében. Ő készített jelmezterveket a Sütő-trilógia darabjaihoz, Molière, Schiller, Shakespeare, Lope de Vega, Pirandello, Csehov műveihez, de A peleskei nótáriushoz, az Özvegy és leányához, a Mi, Bethlen Gáborhoz, A nagyenyedi két fűzfához vagy A kőszívű ember fiaihoz is ‒ a sajtóvisszhang szerint kiválóan.

Nyugdíjba vonulása után is folytatta a munkát. Hattyúdala a Harag György által rendezett Csongor és Tünde volt, melynek díszletei és jelmezei is őt dicsérik. „Személye igényt és mércét jelentett. Jelenlétében szégyen volt a középszerűség apostolaként ágálni. Egyetemes kultúrája riasztotta a provincializmusba süllyedőket, s a színház eredendő hivatásáról megfeledkező kufárok csak lesütött szemmel állhattak meg előtte. Igaz ember és igazi művész volt.” ‒ írta róla Kötő József és Saszet Géza búcsúztatójában (Utunk, 1984. június 15).

Salat Zakariás Erzsébet

A DokTárlat jelen kiadásában az 1974. június 14-én bemutatott Hedda Gabler előadás jelmezterveit láthatják.