---

„A Kvartett a Hamletgép mellett Heiner Müller leggyakrabban játszott darabja, az európai színházak kortárs-repertoárjában klasszikusnak számít. Nagy virtuozitású szöveg két jó színész számára. Müller Kvartettje megérdemli, hogy újra felfedezzék. Ez a darab vad, fiatalos, romboló, kegyetlenül komikus és elviselhetetlenül nyugtalanító. Minden tekintetben továbbgondolása a Julie kisaszszonynak, mivel mindkét szöveg szégyenlősség nélkül elemzi a két nem közötti viszonyok szerkezetét, mindkettő le akar számolni az illúziókkal. Müller szereplői, akárcsak Strindbergéi, töredékesek, vagy ahogyan Strindberg mondja, törmelékekből állnak össze. Bensőségességük, szerelmük, szerelmi életük valóságos polgárháborúvá, csatatérré változott. Ez a szem, a szavak, az érintések színháza. A játék szabályait a vágy határozza meg. Merteuil és Valmont harcosok, akárcsak Julie kisasszony és lakája. A szerelem arcát felöltô hatalom nyilvánul meg itt. A Kvartett nem idôn és téren kívül álló játék. Valójában az idő és a tér tökéletesen meghatározott: »egy francia forradalom előtti szalon / egy harmadik világháború utáni kazamata«. Olyan helyekről van tehát szó, amelyek nagy történelmi események által meghatározott időtartamban helyezkednek el. Ez a tér és ez az idő a szöveg és a játék részét képezi. A Kvartett nem annak az általános felfogásnak a része, amely a »búcsú a történelemtől« kifejezésben fogalmazódik meg. A Kvartett a történelemben él.“
(Matthias Langhoff)