---

„Kordonszkijt nem a regény pszichológiája és társadalmi vetülete izgatja, hanem Dosztojevszkij valóságfölöttiségének és misztikusságának felfedezése. A Bűn és bűnhődés az Isten és az ördög közötti emberről szól, az emberről, aki háromfelé szakad. »Raszkol« azt jelenti: »szétosztani magad«, »szétszakadni«. A közönséget felhívják a színpadra a játéktér köré, hogy tanúja legyen egy olyan ember szétesésének, aki önmagát, Istent és saját igazságát is keresi. Egy fehér szoba, melyet három oldalról lehet látni, három ajtó nyílik, a falak pedig repedezettek és úgy helyezkednek el, hogy a néző a szobát – Raszkolnyikov lelkiismeretét – kifürkészhesse. Itt történik minden, a szereplők belépnek Raszkolnyikov agyába, és mi nem úgy látjuk a történéseket, ahogy megtörténtek, hanem ahogy ebben a térben látszódnak, amelynek falára a fény rácsokat rajzol.“
(Ana-Maria Nistor, Time Out, Bukarest)