„A salemi boszorkányok egy elkeseredett próbálkozás volt” – írja Arthur Miller drámaíró a történelmi tényeken alapuló darab keletkezéséről. Az amerikai kisváros, Salem a férfiakat és nőket egyaránt érintő boszorkányüldözés, illetve boszorkányperek helyszíne 1692-ben. Tetőfokára hágnak a híresztelések és hazugságok, és úgy tűnik, nincs menekvés a bosszúvágy szította rágalmak elől. Az 1953-ban bemutatott Salemi boszorkányokat a szerző allegóriának szánta az Amerika szívét elemésztő mccarthyzmus sötétségére. Miller is áldozatul esett ennek az antikommunista láznak. Epicentrumából – a paranoia, az emberáldozatot követelő közfelháborodás ősi bűvöletéből – számos visszhang mindmáig velünk maradt. Ezzel a darabbal folytatja Nuno Cardoso a közösségi élet alapjait feltáró vizsgálódásait, az ember mint társadalmi lény vakságának tanulmányozását. Ismét Miller írja: „Az igazság keresésével kapcsolatos aggályok mögött a darabban felsejlik a tiltott szexualitás, a természetfölöttitől való félelem és a politikai manipuláció halálos keveréke.”