Tekintsük a Sexodromot egy lázadásnak.
Beemelni a nyilvános térbe magántörténeteket és intim elbeszéléseket. Elmondani a saját történetünket fennhangon, amikor senki sem kíváncsi rá.
Gondoljuk el a Sexodromot úgy, mint egy politikai szerelmi vallomást.
Elmondani egymásnak, hogy az életünk és a szexualitásunk lehet egy kellemes, de főleg biztonságos utazás, függetlenül attól, hogy kik vagyunk, hány évesek, milyen neműek, milyen szexuális beállítottságúak vagyunk, és milyen társadalmi vagy szakmai környezethez kötődünk.
Nézzük a Sexodromot úgy, mint egy hatalmas leleplezésre szóló meghívást.
Miről is szólnak Romániában a #metoo történetek, amelyekről sosem hallani semmit, sohasem lehet olvasni róluk az interneten? Itt az ideje, hogy elmondjuk és felvállaljuk ezeket a történeteket, köntörfalazás nélkül.
Bogdan Georgescu rendező-dramaturggal együtt egy bátor és magával ragadó előadást gondoltunk ki, amelyben lebontjuk a színházban megszokott sémákat, és egy performatív diskurzus révén vizsgáljuk meg, hogyan befolyásolják magánéletünket a társadalmi-politikai struktúrák.
Amikor a világ egy olyan színpad, amelyen mindinkább a bizonytalanság és a félelem retorikája alakítja az életfelfogásunkat, a mi ellenajánlatunk ez: legyünk büszkék arra, hogy érzéki lények vagyunk, és hogy a queer közösséghez és a roma kisebbséghez tartozunk.