Pour toujours (Mindörökké)

szöveg nélküli előadás

Nagyszínpad
1h 30' szünet nélkül

Albert Csilla
Paco Alfonsín
Bodolai Balázs
Farkas Loránd
Imre Éva
Keresztes Sándor
Laczó Júlia
Orbán Attila
Ötvös Kinga
Sigmond Rita
Sinkó Ferenc
Varga Csilla
Váta Lóránd
Viola Gábor

rendező
Dominique Serrand
 
díszlettervező
Dominique Serrand
 
jelmeztervező
Carmencita Brojboiu
 
videó
Peter Košir
 
rendezőasszisztens
Bodolai Balázs , Viola Gábor
 
előadásvezető
Böjthe Pál
A bemutató dátuma: 2016. március 23.

Rendezői jegyzet az előadáshoz

Végtelennek tűnő idők óta, korai gyermekkoromtól fogva, az én agnosztikus, ennek ellenére spirituális hallásomat mindig felzaklatja a Rekviemek hatalmasan lenyűgöző zenéje. Ez a halotti mise, amely a holtakat végső megnyugvásuk felé kíséri, a legnagyobb zeneszerzőket ihlette e rendkívüli, kísértetiesen szép kompozíciók megalkotására, melyeket máig hallgathatunk.
Lenyűgöz az, ami e művészeket legkiemelkedőbb alkotásaik létrehozására késztette. Az elmúlt lét ünneplésének e végső gesztusát a halál, az elmúlás és a veszteségek inspirálhatták.
Így adódott, hogy néhány hónappal ezelőtt, amikor tanúja lehettem a zűrzavaros útnak, amelyen világunk éppen elindult, úgy éreztem, itt az alkalom egy olyan előadás megalkotására, amely a veszteségről, az örökre elmúltakról szól.
Ezzel egyidejűleg azt is érzem, hogy a rejtett vagy eltűnt dolgok ellenállhatatlan vágyat támasztanak arra, hogy mindig keressük őket. Az ember megszületik, szerelmes lesz, meghal. De hogyan éli végig mindezt? Miként ünnepli az ismert és az ismeretlen dolgokat egyetlen ölelésben?
A rekviemek ezt keltik életre bennem: mindannak a megünneplését, ami elmúlt, és mindannak, ami marad.
Ebből kiindulva – Fauré, Bach, Mozart, Górecki és sok más kiváló szerző nagyszerű zenéjére –egy megható és erőteljes, olykor egyenesen mulatságos színpadi táncot hozunk létre, egy ódát, amely az élethez és az elveszített dolgainkhoz szól.
 
Dominique Serrand