Életének 75. évében elhunyt Horváth Andor esszéíró, szerkesztő, műfordító, egyetemi tanár.

Középiskolai tanulmányait a Brassai Sámuel Líceumban végezte, a Babeș–Bolyai Egyetemen francia–magyar tanári diplomát szerzett. Négy évig Tordán tanított, 1970-től A Hét belső munkatársa volt Bukarestben; előbb a világirodalmi rovat szerkesztője, majd 1975-től az 1983-ig főszerkesztő-helyettes. 1990 januárjától 1992 szeptemberéig a román Művelődési Minisztérium miniszter-helyettese, majd államtitkára volt. 1995-ben megválasztották a kolozsvári székhelyű Bolyai Társaság elnökévé, e tisztségbe az 1997-99 közötti ciklusra is újraválasztották. 1996 óta a kolozsvári Korunk folyóirat főszerkesztő-helyettese volt. 1999 és 2004 között tagja volt a Babes-Bolyai  Tudományegyetem Szenátusának. Horváth Andor számos világirodalmi tárgyú esszé- és tanulmánykötet, valamint tankönyv szerzője és társszerzője volt, többek között Montesquieu- és Camus-műveket fordított.

A Kolozsvári Magyar Színház számára Albert Camus: Félreértés,  Nathalie Sarraute: Egy Igenért vagy egy Nemért, Nona Ciobanu: Aki elzárja az éjszakát, Georges Feydeau – M. Desvallières: Vidéki jegyesek és Adrian Sitaru – Alina Grigore: Illegitim című műveit fordította le magyar nyelvre.

A romániai magyar irodalom és kultúra nagy műveltségű, ítéleteit tekintve megbízható gondolkodója volt Horváth Andor, aki a világirodalom és világkultúra tükrében szemlélte saját helyzetünket.   Mindig hiányozni fog a finom szellemi ember és nagy beszélgető. Morális tartása és intellektuális eleganciája követendő példaként áll élőttünk. 

Nyugalma legyen csendes!