Imola végigmegy... nem. Tipeg... nem. Oson... nem, nem. Könnyedén lépdel... nem. Légiesen jár, nem. Nem is jár, illetve jár, de valószínű nem a földön, hanem valami privátfelhőkön, amik csak az ő kedvéért sűrűsödnek hirtelen az aszfalt fölé, és amit látni sem látunk, csak ebből a járásból, a létezésnek ebből a formájából következtethetjük ki, hogy ott vannak. Persze az is lehet, hogy nem is jár, hanem ezek a felhők viszik, teszik egyik lábát a másik elé. Ettől van olyan könnyedsége szépségének, ettől oson oly súlytalanul egész jelenése, jelensége át a színpadon, át a járdán. Szerencsés lehet, akinek ilyesmi adatott, hogy felnőtt korában is ennyire sok megmaradjon kislányos énjéből, játékosságából, a rácsodálkozásból. A rácsodálkozás képessége pedig nagy szerencse. Azt jelenti, hogy az életet nem abból kiindulva szemléljük, hogy nekünk rengeteg jár – hiszen ehhez képest a sok is kevés lehet –, hanem a kedvező fordulatot mint nem várt ajándékot fogadjuk. A sors szempontjából ez teljesen mindegy. Annak a látószögéből viszont, aki egyes szám első személyben éli meg ezt a sorsot, cseppet sem az. Kézdi Imolával ezekről a dolgokról és még sok egyébről fogunk péntek este beszélgetni, Juli megint finomat főz, és ezúttal Edina énekel.
Bodolai Balázs
meghívott: KÉZDI IMOLA

házigazdák: Pethő Anikó, Bodolai Balázs
főz: Laczó Júlia
kukta: Orbán Attila
zenél: Molnár-Fodor Edina