---

Jacques Bourgaux üres színpadon, egyedül adja elő a búsképű lovag kalandjait. Hangokkal, szavakkal, mozdulatokkal, dalokkal és a közönség bevonásával idéz meg gonosz boszorkányokat, hamis lovagokat, rosszindulatú óriásokat. Mi pedig követjük a nyüzsgő piactértől a sötét börtöncelláig, az üvöltő vihartól a szélmalom surrogásáig, a lyukas eresz idegborzoló csepegésétől a ló és szamár nyargalásáig, amelyek Don Quijotét és hű szolgáját, Sancho Panzát viszik hátukon, ádáz és egyenlőtlen ütközetekbe... Don Quijote, a kort tévesztett, ódivatú alakok jelképe, meglepő módon talán még sosem volt ennyire kortársunk.