Az előadás kiindulópontja egy abszurd, ám erőteljes és megkerülhetetlen feltételezés: a világ vége 24 órán belül bekövetkezik. Pontban 8 órakor.
Dorian a hírekből értesül erről, és úgy dönt, az utolsó 24 óráját az otthonában, egyedül tölti el, ugyanúgy, ahogy az életét is éli. Az előadást kortárs tánc és multimédiás vetítések egymásmellettisége alkotja. A valódi, konkrét, a nézők előtt létrejövő mozgások és vetített videók játékából megismerjük Dorian múltját és jelenét.
„Tánccal, videóval és zenével, ám egyetlen kimondott szó nélkül a DORIAN mindenekelőtt a szavak története. Azoké a szavaké, amelyeket sosem mondunk ki, és amelyeknek, ha végre összegyűjtjük a bátorságot a kiejtésükhöz, már túl késő.” (Oana Răsuceanu)