William Shakespeare

Julius Caesar

Jánosházy György fordítását átdolgozta Visky András

Online jegyvásárlás:

december
27
szerda
20:00

Nagyszínpad
RO
EN
12
2h egy szünettel

Julius Caesar
Bogdán Zsolt
 
Marcus Antonius
Bács Miklós
 
Marcus Brutus
Viola Gábor
 
Cassius
Balla Szabolcs
 
Calpurnia, Caesar neje
Kató Emőke
 
Portia, Brutus neje
Györgyjakab Enikő
 
Jós
Albert Csilla
 
Szolga / Octavius
Bodolai Balázs
 
Decius / Messala
Dimény Áron
 
Casca
Váta Loránd
 
Lucius
Kántor Melinda
 
Trebonius
Farkas Loránd
 
Metellus
Fogarasi Alpár
 
Ligarius / Cicero / Költő
Keresztes Sándor
 
Publius / Cinna, a költő
Laczkó Vass Róbert
 
Cinna
Szűcs Ervin
 
Lepidus
Platz János

rendező
Silviu Purcărete
 
dramaturg
Visky András
 
díszlet- és jelmeztervező
Dragoș Buhagiar
 
zeneszerző
Vasile Șirli
 
rendezőasszisztens
Albu István
 
a dramaturg munkatársa
Biró Réka
 
videó
Cristian Pascariu
 
korrepetitor
Horváth Zoltán
 
ügyelő
Böjthe Pál, Györffy Zsolt
A bemutató dátuma: 2015. október 09.

Shakespeare talán legkeményebb politikai drámája a Julius Caesar, amely nem csak hibátlan éleslátásával, hanem meglepő időszerűségével nyűgöz le. Brutus és köztársaság-párti szenátor társai a közjó nevében szerveznek összeesküvést Caesar ellen, ám a zsarnokságra törő hadvezér meggyilkolásával nem a rend áll helyre, hanem elszabadul a pokol: polgárháború robban ki, iszonyatos romlás dúlja fel Rómát. Vajon ugyanezen az úton járunk mi magunk is az arab tavasztól a világkáoszig?

Visky András

„(…) az események előtt sok csodás jelet és jelenséget láttak az égen feltűnő fényeket, éjszakánként felhangzó éles csattanásokat, a forumon leszálló magányos madarakat láttak.
Sztrabón, a bölcselő beszéli több ember mintha belülről izzó lánggal égett volna; egy katona szolgájának a fél keze hirtelen kigyulladt, és mikor a láng kialudt, a szolga sértetlen maradt. Egy alkalommal, mikor Caesar áldozatot mutatott be, az áldozati állat szívét nem találták. Egy jós figyelmeztette Caesart, vigyázzon, mert nagy veszély fenyegeti azon a márciusi napon, amelyet a rómaiak a hónap idusának neveznek. Ezen a napon Caesar, útban a senatus ülésterme felé, találkozott a jóssal, és tréfálkozva így köszöntötte: „Íme, elérkezett március idusa!” Mire az halkan csak ennyit mondott: „Elérkezett, de még nem múlt el.”

Plutarkhosz: Párhuzamos életek (részlet)