Pintér Béla

Szutyok

felolvasószínház

Stúdió

Irén, gyermektelen asszony
Kali Andrea
 
Attila, Irén férje
Bogdán Zsolt
 
Rózsi, állami gondozott
Laczó Júlia
 
Anita, állami gondozott, Rózsi barátnője
Vindis Andrea
 
Bandi bácsi
Keresztes Sándor
 
Pali bácsi, csővári nyugdíjasok
Orbán Attila
 
Zsolti, állami gondozott gyerek; Béla, kalauz, csővári lakos
Buzási András
 
Nevelőnő; Etuska, Béla felesége
Kicsid Gizella
 
Professzor; Pap; Regős János
Váta Loránd
 
Kálmánka, állami gondozott gyerek; Szerzs; Rendőr
Bodolai Balázs

Zenészek: Cári Tibor, Szabó J. Attila


rendező
Kövesdy István
 
zene
Cári Tibor

A bemutató dátuma: 2015. május 06.

Pintér Béla a kortárs magyar színház egyik legeredetibb alakja. Saját társulatának írja és velük adja elő a rendszerint eleven, napi társadalmi problémákra reflektáló darabjait. Egyre nagyobb sikerrel. Sajátos stílust alakított ki, érdekesen ötvözve epikusat és drámait, lírát - hiszen a zene, mindenekelőtt az autentikus népzenei ihletésű, nagyon fontos szerepet játszik előadásaikban. Kezdetben inkább kanavászai, forgatókönyvei szolgáltak előadásaik alapjául. Ezekben a szöveg nem kapott túl nagy jelentőséget. Talán a most felolvasásra/bemutatásra kerülő Szutyok volt az első olyan darabja, amiben a szöveg dominál, arra bízza a legtöbbet szerzője. A Titkaink című díjazott előadásukra már ugyanez jellemző. Nem véletlen, hogy nemrég nyomtatásban is megjelent első drámakötete. Szókimondó, bátor szerzővel találkozunk, aki rendkívül érzékeny megfigyelője kora társadalmának, a körülötte élő embereknek, és aki nem riad vissza a jelen politikai és társadalmi visszáságainak bemutatásától. Éppen ez a jelenidejűség az, ami legmarkánsabban jellemzi írásait és rendezői-színészi pályafutását, és ami kitüntető helyre állítja őt a kortárs magyar színházi életben.
A Szutyok című darabról sokat beszélhetnék, hiszen nagyon sűrű szövésű, szerteágazó, rengeteg jelenséget, viszonyt, jellemet villant fel - ezúttal a magyarországi vidéket, falut állítva figyelme központjába. De jobbnak látom inkább idézni azt, amivel ő maga és társulata ajánlotta a darabot: "Akit kevésbé szeretnek, soha sem tudja pontosan, miért is szeretik őt "kevésbé". A világ igazságtalanságát okolja, vagy az emberek érzéketlenségét, holott valójában érzelmi intelligenciájának fejletlensége, önzése és beszűkültsége miatt kerüli őt mindenki. Mert bizony kerülik. Nem szívesen állnak vele szóba. Nem szeretve lenni, pokoli kín. Tekintete összeszűkül, fogát összeszorítja, keze ökölbe szorul. Ilyenkor a legveszélyesebb. Ő, akit kevésbé szeretnek."

Kövesdy István