I.L. Caragiale

Az elveszett levél

Fordította: Seprődi Kiss Attila

Nagyszínpad
RO
12+
3 h egy szünettel

Ştefan Tipătescu
Skovrán Tünde
 
Agamiţă Dandanache
Kántor Melinda
 
Zaharia Trahanache
Kali Andrea
 
Tache Farfuridi
Panek Kati
 
Brînzovenescu
Albert Csilla
 
Nae Caţavencu
Kézdi Imola / Péter Hilda
 
Ionescu
Vindis Andrea
 
Popescu
Csutak Réka
 
Ghiţă Pristanda
Laczó Júlia
 
Idős hölgy
Albert Júlia
 
Pripici Popa
Kató Emőke
 
Zoe Trahanache
Bács Miklós
 
Fiú
Mányoki Bence
 
Részeg polgár
Boldizsár Emőke
 
Karvezető
Györgyjakab Enikő

  valamint:
Részeg polgárok kórusa
HALMEN KRISZTINA, BÍRÓ ESZTER, BENEDEK ÁGNES

Farfuridi frakció:
VAJNA NOÉMI, PETHŐ ANIKÓ, NAGY ESZTER,
DARVAS BEÁTA, KOVÁCS TÍMEA ALETTA,
DOMOKOS ERIKA

  Caţavencu frakció:
MADARAS JÚLIA, MEZEI GABRIELLA, BÁNDI JOHANNA
      


rendező
Tompa Gábor
 
dramaturg
Visky András
 
díszlettervező
T. Th. Ciupe
 
jelmeztervező
Carmencita Brojboiu
 
koreográfia
Vava Ştefănescu
 
előadásvezető
Mányoki László
 
súgó
Bálint Zsófia
 
A bemutató dátuma: 2006. január 08.





 

A történet egyszerű és fordulatos, egy szerelmes levél „kalandos útja“ köré épül, amely a konzervatív párti feleség, Zoiţica és szeretője, Tipătescu titkos viszonyáról árulkodik. A választások küszöbén a kompromittáló dokumentum jelentősége óriásira nő, sorozatos hisztériák, zsarolások, fenyegetőzések, rivalizálások, politikai marakodások, nevetséges hatalmi harcok előidézőjévé válik. Rendőr, pap, ügyvédek és frakcióvezetők implikálják magukat a mondvacsinált botrányba, a Párt, az Alkotmány, a Nép és a Haza nevében kiáltva ki személyes érdekeiket. Mi más következhet ezek után, minthogy a levél megintcsak eltűnik és a választásokat egy külső ember, a balfácán öreg harcos Dandanache nyeri meg, akiről kiderül, hogy egy hasonló „levélke” révén sikerült jelöltetnie magát…
Ennek a feje tetejére állított Caragiale-i világnak – melynek sajátos, humorral teli nyelvezetét Seprődi Kiss Attila fordítása kiválóan tolmácsolja – Tompa Gábor meglepő szereposztása tart tükröt: „meg akartam szabadítani a színészeket a «nagy előadások» hagyományának ránk nehezedő kényszerétől, illetve az alól, hogy karaktereket játsszanak. A tény, hogy a szerepek felcserélődnek – a férfi szereplőket nők alakítják, a női szereplőt pedig férfi – önmagában elegendő ehhez, s csak arra kell törekedniük, hogy mindenki vállalja fel a maga lényét, és ezáltal képessé váljék partitúrát játszani” – vallja a rendező.
Az előadást 12 éven felüli nézőinknek ajánljuk.

2005. december 30-án - nyilvános főpróba
2006. január 4-én - előbemutató
2006. január 8-án - bemutató előadás