Bohumil Hrabal

Őfelsége pincére voltam

David Jarab színpadi adaptációja, Fordította: Vörös István

Nagyszínpad
2 óra szünet nélkül

Jan Dítě
Bogdán Zsolt
 
Líza Papanek, a felesége
Györgyjakab Enikő , Pethő Anikó
 
Zdeněk, a barátja
Dimény Áron
 
Jiřina Štěpničková, színésznő és énekesnő
Kató Emőke
 
Skřivánek úr, főpincér / Gestapo
Váta Loránd
 
Abesszínia császára / A Cseh Köztársaság elnöke / A francia irodalom tanára
Biró József
 
Brandejs úr, hoteltulajdonos / A népi milícia (LM) tagja
Orbán Attila
 
Külügyminiszter / Šroubek úr, hoteltulajdonos / Acélember
Bács Miklós
 
Nagykövet / Tichota úr, kerekesszékes hoteltulajdonos / Gestapo
Molnár Levente
 
A császár felesége / Pincérnő / SS ápolónő / A Kommunista Ifjúsági Egyesület (SSM) tagja
Varga Csilla
 
Pincérnő / Prostituált / Gépírónő / Lebensborn lány / Az SSM tagja
Albert Csilla
 
Pincérnő / Jaruška az Édenből / Lebensborn lány / Az SSM tagja
Vindis Andrea
 
Pincérnő / Prostituált / Gépírónő / Lebensborn lány / Lány az Orion Maršner csokoládégyárból
Imre Éva
 
A Nemzeti Bank elnöke / Walden úr, kereskedő / KZ fogoly / Gulág fogoly
Viola Gábor
 
Abesszínia minisztere / SS orvos / Az LM tagja
Sinkó Ferenc
 
Titkár / A hadsereg generálisa / Német katona / Az LM tagja
Buzási András
 
Pincér / Német katona / Az LM tagja
Bodolai Balázs
 
Pincér / SS tiszt
Balla Szabolcs
 
Segédpincér / Német katona
Marosán Csaba

rendező
Michal Dočekal
 
dramaturg
Vajna Noémi
 
a rendező munkatársa
Szabó G. László
 
a dalszövegeket fordította
Szabó G. László
 
díszlettervező
Martin Chocholoušek
 
jelmeztervező
Carmencita Brojboiu
 
zeneszerző
Ivan Acher
 
színpadi mozgás
Sinkó Ferenc
 
ügyelő
Nagy Yvonne

A bemutató dátuma: 2013. október 16.
Bemutató: 2013. október 16.
Csak 12 éven felülieknek!

Az előadás időtartama: 2 óra szünet nélkül

Bohumil Hrabal örököseinek az engedélyét a
Hofra Kft. közvetítette.

Előadásunk végén a Professzor Robert Desnos egyik verséből idéz, amelyben a Lány találkozik a Bikával. Aki beszél franciául, és vannak bizonyos ismeretei a görög mitológiából, érti az utalást Európa Zeusz általi elrablására. Csakhogy a francia és a klasszikus görög nyelv már teljesen eltűnt az európai műveltség palettájáról. Erről ír Bohumil Hrabal is. Európa elrablásáról, a múlt századi „régi világ” eltűnéséről. Az életről ír az elmúlás korában. MI VAGYUNK AZ UTOLSÓ RÓMAIAK. Arról a korról ír, amelynek a jelszava az lett: Pusztuljon a régi, romlott világ! Foghíjak című fiktív önéletrajzi regényében van egy rész, amelyben a szerző a Rokytka nevű libeni folyócska partján (az irodalmi életből való száműzetése idején élt ott, Prága peremén) feldarabolt bútorokból rak tüzet. Ezeket a bútorokat a forradalmárok dobálták ki az utcára az „egykori emberek” lakásaiból (találó kifejezés ez az orosz bolsevikokra). Tisztító ereje is van ennek a tűznek, bár a szerző tudja, hogy saját világa romjai, maradványai mellett melegszik, hiszen ő maga is mesteri kezek által létrehozott polgári ágyban született. Sokak sorsa ez: döbbenten nézni az alexandriai könyvtár megsemmisülését, közben melegedni a tüze mellett. Ebből az élményből született Bulgakov híres mondása: A kéziratok nem égnek el!

Hrabal Európa elmúlásáról, egy letűnt korról ír, de nem ez vár mindenre és mindenkire, az elmúlás és a halál? Nem a vég árnyékában élt élet lehetőségeiről olvasunk nála? Jan Díte története az én megítélésem szerint nemcsak Európa huszadik századának sajátos metaforája, hanem korunk európai emberének vallomása is egzisztenciális helyzetéről.

Michal Dočekal