Don Juan ünnepélyes vacsorája


Nagyszínpad

Don Juan, Don Louis fia
Hatházi András
 
Sganarelle, Don Juan szolgája
Biró József
 
Señora Elvira, Don Juan felesége
Kató Emőke
 
Señor Carlos, Señora Elvira ex-vőlegénye
Viola Gábor
 
Señor Alonso, Señora Elvira bátyja
Szűcs Ervin
 
Don Louise, Don Juan apja
Köllő Csongor
 
Francisque, egy szegény ember
Laczkó Vass Róbert
 
Charlotte, parasztlány
Pethő Anikó
 
Dunya, parasztlány
Varga Csilla
 
Juan, paraszt
Bodolai Balázs
 
A parancsnok szobra
Bereczky Gergő
 
Vasárnap úr, kereskedő
Orbán Attila
 
La Ramine, pincér, bérgyilkos és egyebek
Buzási András
 
Lefátyolozott nő/Donna Anna, később Szellem/Az idő
Imre Éva
 
Tisbea, átutazóban levő fiatal nő
Sigmond Rita
 
Fabio, egykor autószerelő a Fiat-nál
Marosán Csaba
Wolfband: Balla Szabolcs, Renata Burcă, Viola Gábor, Laczkó Vass Róbert, Sigmond Rita, Marosán Csaba
rendező, díszlettervező
Matthias Langhoff
 
jelmeztervező
Carmencita Brojboiu
 
dramaturg
Biró Eszter
 
zenei vezető
Incze G. Katalin
 
a rendező munkatársa
Bodolai Balázs , Biró Eszter
 
mozgás
Sinkó Ferenc
 
ügyelő
Kerezsy Imola, Nagy Yvonne
 
asszisztens
Maxime Contrepois, Diana Dragoş

A bemutató dátuma: 2013. március 06.
A bemutató időpontja: 2013. március 6.

Időtartama: 4 óra 20 perc egy szünettel
Csak 14 éven felülieknek!
 

Georges Bataille A szem története (Histoire de l'Oeil) című műve színpadi jogainak tulajdonosa:
© Pauvert, 1967, 1976, az Editions Fayard kiadó részlege

Tirso de Molina nyomán írta: majdhogynem Molière, meghintve egy kevés Mozarttal és da Ponte-val, valamint Georges Bataille-jal
Matthias Langhoff és Biró Eszter színpadi verziója Petri György fordításának felhasználásával

Zene: Incze G. Katalin

Műhely

RÉGI TÖRTÉNET
1
Könyvtáram egyik elfelejtett könyvében egyszer olvastam egy lányról, aki a nyári napfényben ragyogó Sevillában sétálva felfedezett egy templomot, melyet állítólag Don Juan, a híres nőcsábász alapított. Egy réztáblán a lány azt olvasta, hogy saját kívánságára ide, a kapu alá temették Don Juant. A vezeklő bűnös azt akarta, hogy még a legalantasabbak is lábbal tiporják. A lányra annyira rátört a nevetés, hogy nem tudta, vagy nem akarta tovább visszatartani a vizeletét. Mindkét lábán lecsorgott, egy patak zúdult a sírkőre.
Néhány évvel később Sevillában megpróbáltam megtalálni ezt a templomot. Senki nem tudott segíteni. Senki nem tudott sem a sírhelyről, sem a templomról.
Végül megtaláltam a sírt és a vizelettel áztatott sírkövet. De nem egy templomban volt, és nem is temetőben. Egy építőtelep vagy szeméttelep mellett találtam rá, Sevillától háromezernégyszázhatvannégy kilométerre, keletre. Lehajoltam, letöröltem a többszázéves koszt a patinás tábláról, és ezt olvastam rajta: „Nem akartam, hogy higgyetek nekem, azt akartam, hogy semmit se reméljetek tőlem. Nem akartam jó lenni, azt akartam, hogy gyűlöljetek, kinevessetek és megvessetek. De ha elmegyek, érezni fogjátok, mennyire hiányzom nektek. Fizessétek ki a szolgámat.”
Értetlenül hagytam el a helyet: egy építőtelepet vagy szeméttelepet. Egy, a fagyos telet megmagyarázhatatlan okokból átvészelt légy patinától zöld kezemre telepedett.
!!! Menjenek színházba, mielőtt túl késő. !!!
2
Hazafele, a munkanap lejártával, amikor elhagytam a próbatermet, a mosdó és a lépcső között észrevettem, hogy egy takarítónő figyel engem. Szürke, mint a takarítónők; körülbelül velem egykorú, barátságosan és udvariasan mosolygott rám.
Megbotlottam, ő meg németül, gyengéd akcentussal mondta: "Vorsicht" és "Guten Tag." majd "Ach ja". Herta Müllerre kellett gondolnom. Munkámat neki ajánlom, a takarítónőnek.
Matthias Langhoff