---

2006 őszén Wojtek Ziemilski rájött, hogy nagyapja, Wojciech Dziedszycki – Wroclaw lengyel város köztiszteletben álló polgára – hosszú ideig működött együtt a kommunista titkos rendőrséggel. Míg a család megpróbál magához térni a sokkból és megbirkózni az igazsággal, Wojtek beszéd-performansz formájában vívja meg a maga harcát a problémával: a személyes elbeszélést történelmi tényekkel, kortárs koreográfiával és kis történetekkel egészíti ki. Saját művészi választásai és a megváltoztathatatlan történelem ütköznek a beszéd-performanszban, amely a nyilvános szónoklat és a művészi kifejezés eszközeit ötvözi: a személyes vallomást, akadémiai szónoklatot, videoművészetet és kortárs táncot.  A végeredményben a színház a valósággal, az intim narráció a történelmi kommentárral keveredik – mindennek célja pedig megbirkózni a manipuláció fájdalmas emlékével.
Wojtek Ziemilski rendező és vizuális művész. Munkássága a színház, vizuális művészet és koreográfia határán helyezhető el. Ziemilski kortárs szemszögből közelíti meg a színházat, főként az alkotási technikákra, a “nem-tánc” és a színház viszonyára, valamint a tények színpadi felhasználására fektet hangsúlyt.