A. P. Csehov

Három nővér

A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadása

Nagyszínpad

Prozorov, Andrej Szergejevics
Nagy Csongor Zsolt
 
Natalja Ivanovna, a menyasszonya, késõbb felesége
Csiki Orsolya
 
Olga
Némethy Zsuzsa
 
Mása
Vencz Stella
 
Irina
Varga Andrea
 
Kuligin, Fjodor Iljics, tanár, Mása férje
István István
 
Versinyin, Alexandr Ignatyevics, alezredes, ütegparancsnok
Rappert Gábor
 
Tuzenbach, Nyikolaj Lvovics, báró, fõhadnagy
Nagy Antal
 
Szoljonij, Vaszilij Vasziljevics, százados
Péter Attila-Zsolt
 
Csebutikin, Ivan Romanics, katonaorvos
Bíró József, m.v.
 
Ferapont, öreg szolga az előljáróságon
Zákány Mihály
 
Anfisza, öreg dada, 80 éves
Méhes Kati
 
Ismeretlen
Nagy Orbán
 
Ismeretlen
Gaál Gyula

rendező
Keresztes Attila
 
dramaturg
Bodó A. Ottó
 
díszlettervező
Khell Zsolt
 
jelmeztervező
Bianca Imelda Jeremias
 
ügyelő
Ács Sándor
 
súgó
Varga Katalin

A bemutató dátuma: 2011. március 02.
 

A Prozorov-testvérek évek óta egy általunk nem ismert kisvárosban élnek, de folyamatosan gyerekkoruk színhelyére, Moszkvába vágyakoznak. Terveket szőnek, újabb és újabb határidőket tűznek ki, aztán minden marad a régiben, élik tovább szürke kisvárosi életüket.
Csehov Három nővére a boldogságkeresés drámája, melyben nem az a drámai, hogy a hőn áhított boldogság (Moszkva) elérhetetlen lenne a szereplők számára, hanem az, hogy ők semmit nem tesznek az eléréséért. Vágyakoznak utána, beszélnek róla, múltjukban és tervezett jövőjükben keresik, s közben talán észre sem veszik, hogy a boldogság mindannyiuk számára elérhető lenne. Nem látják, hogy a keresett „Moszkva" ott van, mellettük van, vagy a mellettük állóban van. Moszkva nem a múltban és nem a jövőben, hanem a jelenben van - de csak akkor, ha van bátorságuk a jelenben élni.
„Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik." - mondja Trepjov Csehov Sirályában. A színház nem imitál s nem irányt mutat, hanem egyszerűen csak tükröz. Mindig saját világunkról szól. Nincs ez másképp a Három nővér színrevitelekor sem: ezek a szereplők és ezek a vágyak ma is élnek, köztünk, bennünk vannak. Mindannyian vágyakozunk a magunk Moszkvája után, s csupán rajtunk áll, hogy elérjük-e valaha.