William Shakespeare

Mértéket mértékkel


Nagyszínpad

Herceg, Pompeius
Hatházi András
 
Angelo
Bogdán Zsolt
 
Escalus
Orbán Attila
 
Porkoláb
Biró József
 
Lucio
Dimény Áron
 
Claudio
Szűcs Ervin
 
Könyök
Keresztes Sándor
 
Hab
Buzási András
 
Bernardino
Köllő Csongor
 
Izabella
Pethő Anikó
 
Szétkúrtné, Marianna, Rémes
Kató Emőke
 
Júlia, Franciska nővér, Fatima
Varga Csilla

rendező
Matthias Langhoff
 
dramaturg
Matthias Langhoff
 
díszlettervező
Matthias Langhoff
 
zeneszerző
Matthias Langhoff
 
jelmeztervező
Carmencita Brojboiu
 
hangkollázs
Bodolai Balázs
 
díszletfestő
Arthur Bota
 
a díszlettervező asszisztensei
Carmencita Brojboiu, Samäel Steiner
 
a rendező munkatársa
Tompa Eszter
 
a rendező munkatársa
Bodolai Balázs
 
a dramaturg munkatársa
Kovács Kinga
 
korrepetítorok
Stollár Xénia, Incze G. Katalin
 
színpadi mozgás
Sinkó Ferenc
 
ügyelő
Stollár Xénia, Incze G. Katalin

A bemutató dátuma: 2010. szeptember 02.
Részletek a sajtódossziéból

Nagytermi előadás
A bemutató időpontja: 2010. szeptember 22.
Időtartam: 4 óra egy szünettel

Csak 15 éven felülieknek!

William partija
szajhák és szentek
barátok és bérgyilkosok
tolvajok és törvényhozók

társaságában

Matthias Langhoff és Biró Eszter színpadi változata


Az ágyamban hánykolódtam, fájtak a lábaim és a szemeim nem akartak lecsukódni. „Jó estét, Matthias.“– „Szervusz, Matthias. Hogy jutottál be ide?“– „Hiszen mindig nyitva hagyod az ablakot.“– „Vagy úgy. És mit akarsz, Matthias?“ – „Semmit... Meg akarom kérdezni tőled, hogy érzed magad Kolozsváron?“– „Jól, jó az ágyam. A színház előtti park kellemes; a munkatársaim barátságosak.“– „Az embereknek nem könnyű. Az új idő gúnyája alatt a régi idők gondjai burjánzanak. A hatalom önkény marad. A jog az igazságtalanságot védi. A kivívott szabadságért engedelmességgel kell megfizetni. A szeretet, a barátság, a bizalom áruvá válnak. Az élet egyre nehezebb, mindenkinek gondoskodni kell saját túléléséről, anélkül, hogy a vak igazságszolgáltatás hálójába akadjanak. És az igazságosság, amely a nép mindennapi kenyere kellene hogy legyen, a bőséges és jóízű kenyér sületlen marad. Aki éhes, teleeheti magát erkölccsel, hittel és reménységgel.“– „Kolozsvárról beszélsz, Matthias?“– „Nem, Bécsről; a Mértéket mértékkelről, Shakespeare-ről.“– „Tenyleg?“– „Azt hiszem, igen.“– „Azt akarod, hogy megváltoztassam Shakespeare-t?“– „Nem, nem! Shakespeare-t nem szabad megváltoztatni. Hiszen Shakespeare soha sem idejemúlt, hanem mindig előttünk jár. Az embernek csak újra kell olvasnia és olvasás közben azt a helyet látnia, amelyen olvassa. Jó éjt, Matthias.“ És eltűnt. Felálltam az ágyból és becsuktam az ablakot. Nem akartam több gondolatot beengedni, sem pedig ki a zörrenő éjszakába...
 Ébresztő, Matthias!“ – Felriadtam. A csukott ablak előtt ült, arcán ragyogó mosollyal. Az ablaküvegen dobolt és nem bírta abbahagyni a rajtam való nevetést. „Hagyj békén, Matthias“– mondtam neki rosszkedvűen. „Össze kell szednem a gondolataimat és próbára kell mennem.“– „Tudom, tudom; Csak annyit akartam még mondani: reggel van és a Mértéket mértékkel egy komédia.“– „Komédia?“ – kérdeztem rés sötét pillantást vetettem rá. „Nem tudsz semmit,
Matthias! Semmit.“
(Matthias Langhoff)

Kapcsolódó: Beszélgetés Matthias Langhoffal